Magyarázz meg nekem valamit.
Miért látod a kamasz gyermeked egy „ufónak”? Akit gyakran nem értesz, nem „ismersz rá”, holott lényegében ugyanazon a folyamaton megy át, mint te, a B oldalon. Ennél jobban nem is lehetne igaz rátok, hogy „családban marad”. Mégis minden megjegyzésedről úgy pattan le, ahogy a béna jégkorisok a palánkról.
Hogy kerülhettek közös nevezőre? Ebben a cikkben intsünk hátat a „kamaszos” tévhiteknek, és faroljunk rájuk egy porfelhőt.
Tudod mi lóg egy egyértelműen A-listás gondolkodású szülő képzeletbeli faliújságján?
Egy cetli.
Azt is tudom, mit írt rá.
Nem, most még nem árulom el, de elmondom, hogy miért gondolják túl a szülők a kamaszkort. Belepakolnak mindent, de tényleg mindent, amit csak tudnak, mert bizonytalanok, mert attól félnek, ez még nem elég.
Mindezt egy EGYÜGYŰ, nevetségesen egyszerű gondolkodással felül lehet írni:
ő is egy közülünk.
Több a hasonlóság, mint gondolnánk.
Egy kamasz és egy B oldalas szülő útkeresése félelmetesen hasonlít egymásra. De te rafkós vagy.
Nem hiszed el.
Rendben. Megértem.
Akkor nézzünk rá három ilyen metszéspontra.
1.A Változás a legújabb haverjuk
Láttad a Számkivetett c. filmet?
Az egész film végigjár egy szenvedéssel teli folyamatot, aminek ez a lényege: elengedni, ami már nem szolgàl. Kijutni a nyílt tengerre, és a kilátástalanságban, vákuum-helyzetben létezni, ahol nincsenek kapaszkodók.
Erre a filmre gondoltam.
Almási Kitti klinikai szakpszichológus a változással szembeni félelmünk működéstanát magyarázta ezzel a filmhasonlattal. Célunk az, hogy a veszteség realizálása során merjük elfogadni, hogy az a valami, amit elvesztettünk, már valóban nem lesz ott nekünk kapaszkodónak és emellett hogyan tudjuk megtalálni az újat.
Ez egy szimbólum.
A változás nemcsak negatív veszteséget jelent, néha az élet pozitív változásai, az „élet rendje” is okozhat számunkra gyászérzést. Erről írtam többször is korábban.
Új szerepek, új életszakasz, a gyermeki létem, vagy épp a kisgyermekes szülői szerepem elvesztése és az új epizódokkal történő megbirkózás is okozhat nehézséget.
Elengedni, ami nem szolgál.
- Örökké gyermeki szintbe ragadni nem szolgál.
- Örökké „infantilizálni a gyermekem” és megtartani őt gyermeki szinten (pl. parentifikáció) szintén nem szolgálja sem a szülőt, sem a gyermeket.
A filmben szereplő fószer egy lakatlan szigeten „állóvízként” éli az életét. Ez lehet egy nem jól működő rendszer, kapcsolat, munka, párkapcsolat, ami olyan amilyen. De a példa kedvéért értsük ide a változásra érett kapcsolatrendszereket, és élethelyzeteket is.
Nos, amikor emberünk távolodni kezd a szigettől egy megépített tutajjal, fokozatosan előtör benne az elhagyatottság érzése: itt bármi történhet velem.
A környezet egyre inkább ismeretlen, járatlan, nem megszokott.
És szinte beláthatatlan.
Akárcsak a kamaszkor távlatából szemlélni a világot. Jönnek az elvárások, a „felnőttes” szituációk, amikor a környezet is elvárja tőlük, hogy elhagyják a gyermeki létet, gondolkodást, viselkedést.
Hirtelen az a sziget, ami most már rabbá tette a kamaszt (örökké gyermeki szinten rekedni rabság, mert determinálja a felnőtt életünket negatív irányba), szinte vegetálva máris menedéknek tűnik a számukra, mert ott legalább biztonságban érezhetik magukat. Tehát egy méltatlan, vagy megszokott, de már lejárt szavatosságú élethelyzet is adhat biztonságérzetet.
Ez biztonságos, az szorongáskeltő.
Akárcsak a felnőtt szülők esetében.
Megmaradni A oldalas szülőnek biztonságos.
Mert megszokott.
Mert kiismert.
Mert magával hozta a kitaposott szokásokat, élethelyzeteket.
A csónakon evezve viszont minden olyan ismeretlen, bizonytalan, olykor magányos.
De amint elindulsz az úton, eljön az a mentőhajó
Most még nem látod.
Csak a szigettől való távolódást.
Az A oldal egyre távolabb kerül, a B oldal pálmafákkal teli, akár paradicsomi idilljét még nem látod.
Irdatlan félelmetes. Mindkét félnek.
A kamaszoknak és a szülőknek is. Amikor egy nagy változás előtt áll az ember, vagy amikor a változás akaratod ellenére már bekövetkezett, elveszted a kapaszkodóidat.
Zuhanni kezdesz.
Egyik pillanatról a másikra semmivé válik minden, ami eddig biztonságot adott. Egyedül vagy a teljes bizonytalanságban; és a legfélelmetesebb ebben nem is a jelenlegi helyzeted, hanem az, hogy ami jön, az akár rosszabb is lehet (pl.magányosság). Ettől félsz igazán, ez bénít meg Téged.
Az ismeretlen.
Emiatt nem veszed észre a lehetőséget.
A lehetőséget, hogy megtapasztald, mi mást tud még adni számodra az élet. A lehetőséget, hogy megtaláld a jelen, B oldalas pillanatban a szépséget: új karrier, hobbik, megújult párkapcsolat.
A lehetőséget, hogy ne ott legyen vége, ahol a legtöbben elhiszik, hogy vége.
B oldalon is létezik szülőség, csak egy másik szigeten
A távolban ennek a szigetnek a körvonalai már látszódnak. A csónakban ülve megkezdtél valamit, amit úgy hívunk: a B oldalas Élet.
Néha kisebb hullámok jönnek, melyek megdobnak ugyan, de te továbbra is csak arra koncentrálsz, hogy egyenesen oda tarts. Hol szikrázó napsütés, hol a háborgó tenger kísér, és ha nem figyelsz, akkor elsodornak.
A szigetet csak akkor érheted el, ha megtanulod kezelni a tenger hullámait és áramlatait.
Ebben segít neked a közösségünk is.
Ha ebben evezőtársakra vágysz, akkor olvass még a témában az „Üres Fészek Magazinban„. Ha vendéged vagyok egy kávéra és egy sütire, az összes privát tartalmat eléred egy teljes hónapon át. Ha csupán az ingyenes tartalmakat olvasnád, akkor is várlak nagy-nagy szeretettel a Substack oldalamon!
https://drjamboreszter.substack.com/
Íme a link, amire csak akkor kattintasz, ha elég bátor vagy “máshogy” csinálni. Ahhoz pedig kell egy kis vagányság. De szerintem az megvan benned.
Nézzük a második metszéspontot.
2. Új időszámításban élnek: közös az időzónátok
Új életcélok és helyzetek várnak rájuk.
Akárcsak a szülőkre.
Tehát ugyanazokkal a félelmekkel küzdötök meg, csak kicsit másképp.
Általában a kiszámíthatóság biztonságot ad. Boldogságot nem feltétlenül, de a megszokott életed felborulásának képe általában benyomja mindenkiben a pánikgombot.
Ezért van az, hogy gyakran eltűrjük, hogy nem a helyünkön vagyunk (pl. munkahely, hivatás), nem a megfelelő személyekkel élünk együtt.
Az új időszámítás mindkét szereplőből kihozza a szorongást, félelmet, bizonytalanságot.
Tele vagyunk félelemmel, külső megerősítésekre sóvárgunk, így egyre kiszolgáltatottabbakká válunk. Hasonlóan hozhatunk ilyenkor rossz, vagy kevésbé kedvező döntéseket ebben az életszakaszban.
Legyen az továbbtanulás, vagy munkahelyváltás, lakhelyváltoztatás.
A szülőknél az életközépválság, vagy kapuzárási pánik miatti „gyorsan beadott” válóper is hasonló lehet, ahol szinte már-már „újabb kamaszkori énünket” éljük ki. Vagy épp ellenkezőleg: nem tudjuk elfogadni, hogy már nem mi vagyunk a NAGYBETŰS VÉDŐHÁLÓ. És helikopterszülőként képesek volnánk feláldozni életünk hátralévő részét is, csak hogy a gyermekeinknek folyton ott lehessünk.
„A nagyi minden nap itt van…”, „ a nagyit bármikor hívhatjuk, bármikor bármit eldob, ha segítség kell”.
Minél jobban rettegünk az elutasítástól, annál nagyobb az esélye, hogy a megfelelést választjuk az önazonosság helyett.
Minden lezárás (pl. egy életszakaszé) egy változás, és ha félünk a változástól, könnyen megrekeszthetjük magunkat a jól ismert “rosszban”, már nem szolgáló helyzetben (ott, abban a formában). Ami néha több erőfeszítést is igényel, mint a változtatás. Ugyanis utóbbi megtisztogathat az életünkben olyan problémát, ami addig blokkolt minket.
3. Egykorúak leszünk velük
Jól olvastad.
Gyakran a múltunk – még ha azt hisszük is, hogy túltettük magunkat rajta – gyakran észrevétlenül befolyásolja a jelenünket.
Az ismerős bizonytalanság, a megfelelési kényszer, a határhúzási nehézségek valójában a gyerekkorunkból hozott mintákra és az érzelmileg éretlen szüleinkre vezethető vissza.
B oldalas szülőként gyakran tapasztalhatjuk, hogy újra átéljük a kamaszkorunkat.
A sémáink fogságában kerülünk bele egy-egy helyzetbe.
Gondoltál már arra, hogy mennyi mindenben akadályoznak a gyerekkorból hozott sémáid?
A B oldalas felnőttkori viselkedésünk, mintánk és élethelyzetek alapkövei gyerekkorunkba keresendő – így az is, hogy milyen a B oldalas önbecsülésed, tudsz-e nemet mondani, határt húzni, önmagadra szavazni és önmagadat választani az új életszakaszban.
Ugyanaz a kamasz törhet fel belőled, mint akit látsz mindennap a gyerekszobában.
A gyermekkorban kialakult sérüléseink felismerése, önmagunk mélyebb megértése valódi változást indíthat el az életünkben. Ezért fontos az önismerettel már a kamasz gyermekeinket is megismertetni.
Hiszen így érteni fogjuk a saját reakcióinkat és mások motivációit is, ez pedig kevesebb konfliktushoz vezethet.
Önismerettel jobban érthetik magukat a kamaszok, így nőhet az önbecsülésük, és önazonos döntéseket hozhatnak meg. Azonosítani és szabályozni tudják az érzelmeiket, elengedni a megfelelési kényszert.
A gyógyuláshoz és a trauma, örökletes sors láncolatának megszakításához arra van szükség, hogy kilépjünk a félelem húzta falak mögül.
Az A listás szülő
Tudod mi lóg egy egyértelműen A-listás gondolkodású szülő képzeletbeli faliújságján?
Egy cetli.
Azt is tudom, mit írt rá:
MEGÉRTELEK.
Felszabadító érzés.
Megérteni a kamasz gyermeked.
Amikor egy nyelvet beszéltek. Amikor tudod, hogy min megy keresztül, és így próbálsz meg mellette lenni. Empátiából.
Az önismeret talán nem a legszexibb téma a fiatalok körében, de néhány hasznos könyvvel, workshoppal – amely közös családi program is lehet – meglephetjük őket szülinapra, érettségire, ünnepekre.
Fontos útravaló csomag lehet a szülőknek és a kamasznak is, hogy ki merjenek lépni azzal a csónakkal a vízre. Mindketten.
Fogj egy lapátot: https://drjamboreszter.substack.com/