“Peti/Gizi mindig a gyerekem marad” – mondta az anyós, és te a falra másztál, hogy mit pesztrálja a 40 éves párod. Majd felnőttek lettek a gyerekeid, és kezded érteni a dörgést. A gyerekeink mindig a gyerekeink maradnak, függetlenül attól, hogy hány évesek. Tehát hogyan biztosítsunk több önállóságot és függetlenséget nekik, mint amikor gyerek voltak és hogyan kommunikáljunk velük?
Mindezt a távolságból.
Képzeld el az alábbi sztorit.
Van a városodban egy kávézó, ahova néha beülsz dolgozni. A laptopodon az ujjaid ütemesen érik a billentyűket. Szorgalmadért a mellszobrodat már rég elkezdték felemelni a talpazatra.
Általában egyedül vagy, aki ilyen eltökéltséggel dolgozik.
Egyáltalán dolgozik.
Mások kávéznak, beszélgetnek, sütiznek.
Élet az életben feeling.
Majd egy verőfényes hétfői napon betoppansz a kávézóba, és állad a küszöbön hagyod, úgy meglepődsz. Van egy hölgy, aki hozzád hasonlóan koptatja a billentyűt. Gépel, koncentrál, a képernyőre néz.
Leülsz hát te is, szokás szerint.
Legközelebb megint mész, és ő megint ott van.
Nem ismeritek egymást, nincs interakció.
Mégis, mintha mindketten egyszerre dolgoznátok.
Legközelebb már elnevetitek magatokat, és egymásra somolyogtok.
Ez is egy kapcsolat, nem?
“Huh Eszter, őszintébb nem is lehetnék, ez nem egy nagy sztori.”
Tudom, tudom, de elmondom miért meséltem el neked.
Lopakodó üzemmód
Ugyanis ugyanígy lesz az eltávolodott (vagy annak tűnő) felnőtt gyermekedből egy szövetségesed.
Lopakodó üzemmódban.
Amit te eltávolodásnak vélsz, az az élet rendje.
A másikat pedig „nem rohanjuk le” a sütis asztalnál, lopakodva közeledünk, mindig egy kicsit. Apró gesztusok, kisebb beszélgetések, megint „összefuttok”. Programban, chatben, családi ünnepségen.
Semmi nyomulás.
Lehet a te gyermeked egyetlen „alkalom után” melléd huppan egy kávéra, mint egy új barát, de az is lehet, hogy több időre van szüksége, hogy megnyíljon.
És most nézzük mi az az alapelv, amit valószínűleg te is követsz.
Mert két megközelítés létezik.
Az egyik a “tipik”, amit mindenki csinál.
A másik meg az, ami működik.
Forgatókönyv 2: az időkapszula
Tegyük fel több gyermeked van, felnevelésük rengeteg szabályt és szervezést igényelt. Nélkülük teljes káosz lett volna.
Évről évre egy újabb gyerek repül ki a fészekből, ment egyetemre, albérletbe, költözött össze a párjával. Te mindegyik arcán látod az izgalmat, hogy megtapasztalják az újat és elkezdjék tanulmányaikat, a felnőtt életüket.
Képzeld el, hogy két gyermeked az egyetemről hazajön karácsonyra, érettebbnek tűnnek, nyitottabbak, hálásak, hogy itthon lehetnek.
Téged szétfeszít a boldogság, hogy egy asztalnál láthatod az összes gyerekedet.
Amíg otthon vannak, a családi élet a szokásos. Vissza is térsz a gyerekekkel való szokásos rutinodhoz. Jönnek, mennek a barátokhoz, eközben a pároddal a szokásos forgatókönyvet végzed.
A gyerekek a két ünnep között is otthon maradnak, te pedig egyik reggel, amikor indulni készülsz, elmondod a két egyetemistának, hogy milyen házimunkákat kell elvégezni, hogy ebédet találnak a hűtőben, és hogy egyikük ugorjon már át a nagyihoz egy tálca süteménnyel.
Gyorsan körbeszaladsz a konyhában, felkapod a táskád és a kulcsaidat, és vigyázol, hogy ne koszolódjon össze a tökéletesen tiszta blúzod a pulton lévő ragacsos maradványoktól
Rá is förmedsz a helyzetre: „Valaki le tudná törölni a pultot is?” Mindkét gyereked pedig bámul rád, majd közlik, hogy tudják, mit kell tenniük, feltalálják magukat.
Meg egyébként se ezért jöttek haza.
Mindketten szabad akaratukból jöttek haza a karácsonyi időszakra. Pedig az egyikük maradhatott volna az ország túlsó oldalán, az egyetemi barátaival, a másik is megünnepelhette volna a karácsonyt a barátnőjével.
Szerették volna, hogy a szüleik is ugyanolyan fontosnak tartsák ezt az időszakot, mint ők. Ha még a kisebb testvéreknek sem tűnik fel – nemhogy a vendégeknek–, hogy a nagyobbik gyerekek felnőttek, akkor valamit elszúrtunk.
A karácsony is egy lehetőség, hogy felnőttesebb kapcsolatot alakítsunk ki a gyerekeinkkel. Találjunk módot arra, hogy továbbra is szülőként irányítsuk őket, de barátságosabb feltételekkel. Ők készen állnak, de vajon te is?
Ez az időszak nem a spontán megjegyzések vagy szeszélyből fakadó tanácsok időszaka. A gondolkodjunk, mielőtt megszólalunk egy új készségünk, ami fokozatosan fejlődik.
Szóval nézzük meg a 3 legfontosabb kérdést, amit ilyenkor minden szülő feltehetne, de nem teszi.
A kérdések, amit a legtöbb felnőtt gyermekes szülő nem tesz fel magának
1.Hogyan lehet valódi kapcsolatot tartani a felnőtt gyerekeinkkel?
A szülők és a felnőtt gyermek együtt járhatják be ezt az utat a változó szerepek elfogadásával, de mégis előfordul, hogy menet közben nem az alagút végét látjuk, hanem a 424-es mozdony reflektorát. Hatékony kommunikáció, a határok kitűzése és barátságos kapcsolat építése nélkül ugyanis csakis egészségtelen kapcsolatot ápolhatunk. Megoldás: kölcsönös tisztelet, megértés.
2.Mit várnak a felnőtt gyerekek a szüleiktől?
Nem tudsz segítség, támasz lenni, ha nem tudod, mi a segítség és a támasz a felnőtt gyermeked számára. Még felnőttként is szükségünk van szüleink elfogadására és helyeslésére. Azt akarjuk, hogy folyamatosan büszkék legyenek ránk; ez az érzés soha nem múlik el. Mindig fennmarad. A folyamatos kritizálás a haszontalanság és az értéktelenség érzését érezteti velünk. Kedvünk sincs változtatni. Megoldás: megtudni, hogy mi a segítség a felnőtt gyermekeink számára.
3.Milyen egy egészséges felnőtt-gyermek-szülő kapcsolat?
A felnőtt-gyermek kapcsolat felnőtt-felnőtt kapcsolattá alakul, tehát szülőként el kell engednünk az irányítást. A gyermekünknek már saját anatómiája van, saját döntései meghozatalára. Még akkor is, ha nem értünk egyet vele. Megoldás: elfogadni, hogy egyanrangú felek vagyunk gyermekünkkel.
Tehát hogyan igazodj el egy jól fejlődő szülő-felnőtt gyermek kapcsolatban?
Szereptévesztés helyett a helyeden vagy
Tipp: elsődleges gondozóból és döntéshozóból tanácsadóvá és támogatóvá válsz. Ezen a döcögős átmeneti bekötőúton az iránymutatás és a függetlenség kényes egyensúlyát kell hoznotok, anélkül, hogy felborulnátok. Pl. próbálj meg „bejelentkezési” időpontokat kialakítani. Ezek lehetnek heti vagy kétheti megbeszélések, ahol megbeszéled az esetleges aggályokat, tanácsot adsz, ha kérik, és ami a legfontosabb, ítélkezés nélkül meghallgatod.
Ködösítés helyett egyértelműség a kommunikációban
Tipp: Amikor az elvárások és a feltételezések nincsenek világosan megfogalmazva, félreértések és konfliktusok merülhetnek fel. Ezért gyakorold az aktív hallgatást. Amikor megszakítás nélkül öntheti ki az érzéseit, és ahelyett, hogy zsigerből tüzelnél, csak átgondoltan válaszolsz. Asszertív kommunikáció.
Határok és a „függetlenség napja”
Tipp: Mindkettőtöknek meg kell értenie és értékelnie kell egymás terét és autonómiáját. A támogatás nem egyenlő az irányítással. Határozzátok meg, hogy mi elfogadható és mi nem, így nem lesznek félreértések és a konfliktusok. Az önállóság ösztönzése és a támogatás nyújtásának egyensúlya minden családban egyéni dinamika alapján fog kinézni.
Újfajta közeledés: barátságok és új hagyományok
Tipp: Már nem kell tartanod a „szülői szerepet”, így elérkezhetsz abba a fázisba, ahol a gyermeked barátként is funkcionál. A közös érdeklődési kör (új tevékenységek, hobbik), a nyílt és tabumentes kommunikáció értelmes barátsággá alakíthatja a szülő-gyermek kapcsolatot. Az új hagyományok új pillanatai lehetőséget adnak arra, hogy együtt legyetek. Pl. Válasszatok ki minden évben egy különleges dátumot, például egy családtag születésnapját vagy egy jelentős családi évfordulót, hogy összegyűjtsétek és megünnepeljétek mindenki eredményeit.
Üzi, üzi, üzi
Tipp: Fontold meg egy közös családi naptár létrehozását digitális platformokon, például a Google Naptáron. Az újfajta csatornák bevezetése (online felületek, chat applikációk) és segíthetik a közeledést egymáshoz. Emojikkal „lájkolni” egy üzenetet egy olyan generációnak, akinek még természetes volt, hogy visszatekerjen egy VHS kazit, és a Backstreet Boys idején még tudta, milyen egy Internet nélküli mobiltelefon talán szokatlan, de erősítheti a laza kommunikációt. „Haladj a korral.”
Rendező helyett néző
Felnőtt gyermeked élete amolyan „rendező helyett néző” státuszba kerül, ahová folytonos mozibérleted van, de a film alakulásába nem igen van beleszólásod.
Csupán drukkolsz a főszereplőnek.
A főszereplőnek, akinél a szülői, tanári felügyelet megszűnt. De rá zárult egy másik, sokkal rafináltabb valóság.
A mindennapi valóság.
Ha ebben társakra vágysz, akkor olvass még a témában az „Üres Fészek Magazinban„. Ha vendéged vagyok egy kávéra és egy sütire, az összes privát tartalmat eléred egy teljes hónapon át. Ha csupán az ingyenes tartalmakat olvasnád, akkor is várlak nagy-nagy szeretettel a Substack oldalamon!
https://drjamboreszter.substack.com/
Íme a link, amire csak akkor kattintasz, ha elég bátor vagy “máshogy” csinálni. Ahhoz pedig kell egy kis vagányság. De szerintem az megvan benned.