Útbaigazítási kisokos a B oldalon, azaz vissza a páromhoz a szülői szerep után?

 

 

Üres fészek és párkapcsolat. Vannak, akik már a szó hallatán vakaródzani kezdenek. Amint biztonságos távolságban vannak, törlik minden elérhetőségét annak, aki ezt felhozta nekik témának. Tiltják, blokkolják, csakhogy ne kelljen szembenézni a valósággal.

És vannak, akik, ahelyett, hogy örökre eltemetnék a közös emlékeket a párjukkal, helyette újakat hoznak létre. Megtanulnak együtt élni az új szerepben, kiegyensúlyozottan, boldogan. Erre vágynak. Ők azok, akik most is úgy érzik, hogy szívesen olvasnak tovább.

 

Mi történik a párkapcsolattal az üres fészek idején?

Az üres fészek időszaka a párkapcsolatban egy természetes átmenet, amikor a gyerekek kirepülése után a fókusz újra a két felnőtt kapcsolatára kerül. Sok pár ilyenkor eltávolodást, kiüresedést vagy bizonytalanságot él meg, míg mások tudatos újrakapcsolódással, közös idővel és új célokkal megerősítik a kapcsolatukat. A B oldal nem válság, hanem egy új életszakasz kezdete.

 

„Ha tudnád, hogy én mennyire el vagyok fáradva.”

A fenti mondat úgy a gyerek „már dezodorozza magát és most lett meg az érettségije” szintje között szinte állandó szlogenje a szülőknek.

Számtalanszor úgy vannak vele, hogy jó lenne kivenni egy kis szabadságot, kicsekkolni a szülői szerepből, mert nem szeretnének egy szottyadt káposzta sorsára jutni.

Aztán ott van a szereprendőrség.

A szülőkommandó.

A „bezzeg én azt csináltam”….”mégis ilyet, ilyet nem csinál egy anya” megrovások.

Mit tesz a szülő, amikor végre tényleg szabira mehetne?

Mondjuk, úgy általában, szóval…fogalma sincs, hogy mit kezdjen vele.

 

Beüt a kényszerszabi mellékhatása

Nem tudod mit kezdj magaddal.

A pároddal végképp nem.

A gyerekek kirepüléséről és azok kihívásairól (üres fészek szindróma) beszélni még mindig olyan izé, ciki. Pedig ez is olyan, mint a gyerekeinknél a kamaszkor: mindannyian átesünk rajta. Általában akkor, amikor átfordítjuk a lemezt és már a B oldal szól.

Igen, mindenki. Az apák is.

Szereptévesztés, kiüresedés, túlzott ragaszkodás, aggódás kalitkája. Jelentheti neked ezt is a B-s szülői szerep.

 

Tragédia.

 

Három felvonásban.

 

Apa szerep, anya szerep…és a 2in1.

 

Mit is mondhatnék?

 

A life- és mindfulness coach elhívásom szenvedélyétől kissé recsegő hangszálaimnak ez a cikk elég jól jött. Én is a B oldal megtisztelt tagja vagyok, aki nemcsak mint szakember, de mint érintett is megszólal a témában rendszeresen, a blogomban.

Sőt, az „Üres Fészek Magazinom” tökéletes társ ebben az életszakaszban neked is.

Ha vendéged vagyok egy kávéra és egy sütire, az összes privát tartalmat eléred egy teljes hónapon át. Ha csupán az ingyenes tartalmakat olvasnád, akkor is várlak nagy-nagy szeretettel a Substack oldalamon! (Íme a link, amire csak akkor kattintasz, ha elég bátor vagy “máshogy” csinálni, mint az átlag.)

Szóval végre hozzád is szólhatok, hogy az a tipikus B oldal nálad se erről a negatív forgatókönyvről szóljon, hanem teljesen ki tudj benne teljesedni.

Ehhez pedig van egy kezdeti megjegyzésem.

 

 

Tanuld meg kiterjeszteni a szárnyaidat, miután a gyerekek elköltöznek otthonról

Nemcsak ők kapnak szárnyra, de te is.

Mondd csak, te is elképzelted már azt a pillanatot, ahogy a gyereked kilép az ajtón úgy, hogy délután nem várod vissza a koszos edzős ruhájában? A ledobott sulis táskával és a tipikus „mit lehet enni”, valamint „vettél olyat” kérdéskörökkel?

A gyerekek mind elköltöztek, és csak mi vagyunk.

Jön fel benned az érzés.

Mi van most?

Több idő egymásra koncentrálni, ami jó dolognak tűnhet, de nem minden kapcsolat éli túl az üres fészekbe való átmenetet.

Vannak, akik akár 32 év után először lesznek ismét kettesben. Ekkor döbbenek rá, hogy „ki ez a férfi/nő, akivel én itt maradtam?”  Ilyenkor jönnek a tipikus mondatok. „Az igazság az, hogy kissé eltávolodtunk egymástól.” „Ennyi év után a férjem fő karbantartó apa lett, én pedig anyataxi.”

Mivel ez az időszak lehet az újrakapcsolódás és a személyes fejlődés ideje, de a zavarodottság és az eltávolodás ideje is, nézzük meg, hogy mi okozza ezt a hatalmas kontrasztot.

 

 

Nem tudunk harmóniát teremteni az életszakaszainkban?

Biztos te is hallottál olyan celeb szerelmekről, amit irigylésre méltónak találtál.

Meg voltál róla győződve, hogy „jah, persze, ilyen gazdagon Kalifornia partjain könnyű boldognak lenni”.

Míg számos celeb számol be öngyilkosági kísérletekről, depresszióról és nem ritka, hogy egyes híres színészek a harmadik házasságukat fogyasztják. A boldog házasság titka nem a pénzben van. 

Emellett én is szívesen olvasok olyan szerelmi történetekről, ami a valódi társ varázsát csillantják meg előttem.

Ilyen volt Liam Neeson története is.

„Amikor közölték velem, hogy nincs több agyi aktivitás, mintha valaki kihúzta volna a talajt a lábam alól, és amikor a felvételt megláttam, ahogy ott feküdt mozdulatlanul, gépekhez kötve, mégis ugyanazzal a szelíd szépséggel, amely miatt életem minden napján hálás voltam, a vér egyszerűen megfagyott az ereimben”- vélekedett a színész élete szerelmének balesete után.

Natasha Richardson.

Liamnak nemcsak a nagy betűs nő volt, de a társa is.  Liam 1994-ben szeretett bele, és soha nem a vörös szőnyegek csillogását választották, ahol minden mese habbal, hanem egy egyszerű, őszinte, nyugodt életet, ahol felnevelték a két fiúkat. Egy elszakíthatatlan és elementáris erejű kötelék volt ez köztük, egy szövetség.

Aztán jött a nap, amelyet az ember soha nem felejt el.

Natasha beütötte a fejét.

Egy ártatlannak tűnő esés volt egy kanadai sípályán. A diagnózis egyetlen mondatban összefoglalta egy férfi megpecsételt veszteségét: agyhalál. Liamnak el kellett engednie azt, akit a legjobban szeretett.

De a valódi szerelem nem hal meg, ott él a másik szívében.

Ott él az otthonuk falai között. A gyermekeikben. Ez a szeretet átalakul, egy lágyabb, finomabb, láthatatlanabb formát ölt. Ott él mindenben, ahol valaha közösen jártak.

Ha most zsebkendőért nyúlnál, megértem.

A szeretet erősebb a halálnál is.

Minden ember egy ilyen szoros kötelékre vágyik. Talán neked is megadatott, talán annak indult, de jelenleg inkább úgy érzed, sodródsz ettől a képtől. Pedig a gyerekek kirepülése után sem kell lemondani erről a valódi igényről.

Neked pedig még csak tragédiát sem kell ehhez átélned.

A munka-magánélet egyensúlyának nehézségei mégis évről évre fojtogatják ezt a képet. Mert a legtöbbször rosszul közelítünk a témához.

 

 

Nincs olyan, hogy munka-magánélet egyensúly

„De hát az összes szakértő ezt tanítja! Minden könyv erről szól!”

Lehet, mégis emiatt szenvedünk annyit.

Sok szülő reggelente korán indul, későn érkezik. Hétvégén? Ott a maradék munka, házimunka, elintézendő, egyszerűen nem vagyunk jelen.

Kiss Gergely posztjában olvastam férfi szemmel erről a jelenségről.

Ő úgy fogalmaz, hogy az egyensúly és harmónia közti különbség megértésével lehet igazán az élet különböző szakaszait megélni.

Az egyensúly azt sugallja, hogy minden napnak patikamérlegen kiszámoltnak kell lennie. Ha nem sikerül, vesztesnek érzed magad. Holott az élet nem statikus, hanem dinamikus. Hullámzóan változik. A harmónia egészen más. A harmónia kiegyensúlyozottság, egyfajta rendezettség, ahol hosszú távon nézve a képet, minden a helyére kerül.

Van időszak, amikor a karrier a fontosabb, van, amikor a kapcsolatok, és van, amikor egészen más.  Ez rövid távon nem működik, hosszú távon igen. Az élet váltakozó időszakok sorozata. Minden életszakasznak megvan a maga sajátos ritmusa.

A B oldalnak is.

Gondolj így a B oldalra.

Ne akarj egy hét alatt tökéletes, az udvarlás időszakára emlékeztető párkapcsolatot. Egy új időszak lesz, egy másfajta fókusszal.

 

 

A kérdés az, tudatosan tervezed-e ezt a következőt életszakaszt?

A gyerek soha nem egy megoldandó feladat, hanem egy születendő személyiség. De ezen az úton végigkísérni őt mégiscsak valahol egy feladat volt. 

Egy kirakós. 

Amire azt mondja most az élet, tedd le, mert végeztél vele. Amikor pedig új kirakósba kellene kezdeni, talán fogalmad sincs, hogy mihez kezdj. Újra meg kellene találni magadban a nőt, mert nemcsak anya vagy. A párkapcsolat ilyenkor egy új szakaszba lép, amit az „újraközeledés” fázisának hívunk. De közben eltelt néhány évtized. Elfelejtkeztél az erősségeidről, a gyereked szemszögéből is előnyösen kellene kezelni az új szituációkat.

Ebben az új életszakaszban milyen ritmust tervezel?

Ha nem szánsz időt a regenerálódásra: a tested benyújtja a számlát. Hanem vagy ott a párodnak, beüthet a szürke válás időszaka, ősz hajjal nyújtod be a válópert.

Ezért hoztam pár stratégiai eszközt.

 

 

Kulcsfontosságú stratégiák az újrakapcsolódáshoz

Együtt töltött idő – nos, ha ezt el tudjátok kezdeni, mielőtt a gyerekek elmennek, még jobb –, miközben időt szakítotok arra is, hogy kimenjetek egy kicsit a világba és a saját dolgaitokkal foglalkozzatok.

Mert az újra önmagamon a fókusz érzést megtapasztalva már az utolsó gyermek távozását készítheti elő. Ez az új élethez való alkalmazkodóképességetek lesz az a ragasztó, amely „összetartja a kapcsolatotokat”.

 

  • Frissítsd a „Szerelem-GPS-t”:

Új úti célokkal a párod szívéhez. Hogy kicsit megismerd újra a házastársad jelenlegi érzéseit, gondolatait, felfogásait, reményeit, félelmeit és érdeklődési köreit, mivel ezek gyakran megváltoznak a gyerekek távozása után.

 

  • Vezessetek be ütemezett „csak mi” időszakokat:

    Használj olyan szabályokat, mint a 2-2-2 (randevú kéthetente pénteken, kiruccanás kéthavonta egy közös úti célhoz, nagyobb és hosszabb utazás kétévente), hogy biztosítsd a következetes, együtt töltött időt.

 

  • Lopott gesztusokkal elő:

    Mintha csak flörtölnétek. Vezesd be újra a szeretet apró gesztusait, hogy átállhass a szülői szerepről egy új, közös jövő építésére. A szex is megújulhat, de már nem feltétlenül a közösülésről szól, hanem az intimitásról, gyengédségről.

 

  • „Mikor, ha nem most” típusú újdonságok:

    Új hobbik, programok, tervek, célok és rutinok, szimbólumok. Amikre mindig azt mondtátok, majd, ha nagyok lesznek a gyerekek. Majd, ha időnk lesz rá, majd, ha a szomszéd fizeti ki a gázszámlátokat.

 

 

Pro tipp: kapcsoljátok össze a külön szálon futó történeteiteket

 A legtöbb szülő útjai az évek során különböző irányokba vándorolnak, mint két hajó, amely az éjszakában elhalad egymás mellett.

Ha visszalapozzátok a közös történetetek előző lapjait (esküvői videó, nászút fotói, korábbi naplók, kedvenc szerelmes dalok), arra is ki tudtok térni, hogy miben változott az idők során az érdeklődési körötök. Egyikötök jobban elmerült az önfejlesztésbe, a másikotok a kínai ételek rajongója lett? Már mást gondoltok a vallásról vagy épp a politikáról?

Most olyan dolgokat csinálhattok, amiket akkor akartatok, mielőtt szülők lettetek volna.

Az egyensúly itt kritikus fontosságú.

A kutatások azt mutatják, hogy jelenleg sok pár csak nyugdíjba vonuláskor veszi észre, hogy eltérő elképzeléseik vannak arról, hogyan fog telni az idő, az egyik fél azt képzeli, hogy mindent párként fognak csinálni, a másik pedig ezt fullasztónak találja.

Egyik fele élvezni akarja a pénzt, a másik pedig abban reménykedik, hogy szilárd örökségként hagyja azt felnőtt gyermekei számára. Egyesek ezt a következő szakaszt kalandos időszaknak tekintik, míg partnerük a pihenésre vágyik.

Most mondd, meg!

Te érted ezt?

Ismét meg kell ismerni egymást, akárcsak az első randin.

Üdítően sokan vannak, akik a párkapcsolati gondok, kiüresedés nehézségei ellenére, a problémák elhallgatása helyett a közös munkát, az őszinte odafordulást, az újrakapcsolódást választják.

Remélem te is köztük vagy.