A bevásárlólista megnyugtat – és ez a baj vele
A logisztika azért olyan csábító, mert kézzelfogható. Egy füzetcsomagot be lehet pipálni. Egy érzést nem. Amikor a felkészülésünket teljesen a teendők töltik ki, az nem lustaság vagy felszínesség – ez egy nagyon emberi módja annak, hogy elkerüljük azt, ami nehezebb: szembenézni azzal, hogy ez a váltás minket is érint.
Sokszor csak akkor vesszük észre, hogy valami hiányzik, amikor már benne vagyunk szeptemberben – amikor a ház csendjében egyszer csak megáll bennünk a levegő, vagy amikor egy hétköznapi pillanatban, mondjuk a boltban a gyerek kedvenc joghurtja láttán, váratlanul elszorul a torkunk. Ezek nem túlreagálások. Ezek jelei annak, hogy volt egy belső felkészülés, ami elmaradt.
Mit jelent érzelmileg készülni?
Nem azt, hogy előre „megoldjuk” az érzéseinket, mielőtt megérkeznének. Nem is azt, hogy pozitív gondolkodással felülírjuk, ami nehéz. Az érzelmi felkészülés inkább egyfajta odafigyelés – mielőtt szeptember rázúdulna az emberre, adunk magunknak néhány percet, hogy tudatosítsuk: ez a hónap változást hoz, és jogunk van érezni azt, amit érzünk vele kapcsolatban.
Ez lehet néhány csendes perc egyedül, mielőtt elkezdődik a rohanás. Lehet egy őszinte beszélgetés a partnerünkkel arról, hogy mi ketten hogyan éljük meg ezt az időszakot – mert a két szülő tapasztalata gyakran nagyon eltér egymástól, és ez önmagában is feszültség forrása tud lenni, ha nem beszélünk róla. És lehet egyszerűen az, hogy leírjuk magunknak: mit vártam ettől a nyártól, mi valósult meg belőle, és mivel lépek át szeptemberbe.
Három kérdés, amit érdemes feltenni magadnak
Nem kell mindegyikre azonnal választ találni. Elég, ha helyet adsz nekik.
Mi az, amit ez a nyár adott nekem – és mi az, amit most, szeptember küszöbén, elengedek?
Ha őszintén megnézem, mitől félek a következő hónapokban – mit mondanék erről egy jó barátnak, ha ő ülne most itt mellettem?
Mi az az egy dolog, ami kizárólag rólam szól – nem a gyerekemről, nem a családról –, amit szeptemberben szeretnék magamnak megadni?
A csend, ami marad, nem üresség – hely
Ha idén ősszel a ház csendesebb lesz, mint eddig volt – akár mert a gyerek most kezdi az iskolát, akár mert most költözik el otthonról –, az a csend könnyen ijesztőnek tűnhet. De van egy másik módja is annak, ahogy rá lehet nézni: ez a csend nem hiány. Ez egy hely, ami most szabadult fel. És attól, hogy egyelőre nem tudjuk, mivel töltjük meg, még nem kell rögtön be is töltenünk.
A bevásárlólistát meg lehet írni tíz perc alatt. Az önmagunkkal való találkozás nem ilyen gyors folyamat – de nem is kell, hogy az legyen. Elég, ha szeptember előtt szánsz rá néhány percet: leülsz, és megkérdezed magadtól, hogy te hogy vagy. Nem azért, hogy megoldj bármit. Csak azért, hogy tudd.
Ha nem szeretnél lemaradni egy cikkről sem, várlak a Substack oldalamon!