A felnőtt gyerekem vendégként: KÖZÖS karácsony örömei és kihívásai
Ne feledd, hogy menedzserből mentorrá váltál, és ez az új szerep szabadsággal és kiegyensúlyozottsággal jár, ha meghívod az életedbe. Mire figyelj, amikor felnőtt gyerekeid hazajönnek az ünnepekre: néhány tipp a boldog ünnepi látogatásokhoz.
Én írok, te olvasol.
Én mesélek, te hallgatsz.
Én állítok, és te egyetértesz.
Mert ugyanazon cipőben járunk. Szülőként a B oldalon. Ezt jegyezd meg, talán ez a 7 betű hiányzott a legutolsó karácsonyodból.
Kitalálom az első gondolatod:
„Szeretet.”
Ennyire ne legyünk klisések. Ennél többről van szó, főleg, ha felnőtt gyermekeid vannak. Amikor beszélgetésben megkérdezik tőlem, hogy “Idén hazajönnek a gyerekek karácsonyra?!”, akkor igyekszem elmesélni “RABSZOLGASÁGOM TÖRTÉNETÉT”.
Mielőtt azt hinnéd, hogy most magamról fogok beszélni, ez a cikk végig rólad szól, mert ugyanannyira vagyunk rabszolgák mi ketten.
Akiknek felnőtt gyerekeik vannak.
Igen, a karácsony valóban megváltozott nálunk is. És nem, a gyerekek már nem várják lélegzetvisszafojtva, hogy a Mikulás beszoruljon a kéménybe. A szemük sem csillog már annyira, mint régen, amikor a férjemmel felállítottuk a fát és meglátták alatta az ajándékokat.
Ezek a napok már rég elmúltak.
De a karácsonyi időszak előhozza a felnőtt gyerekeim egy olyan oldalát, amit az év többi részében nem látok. Látod a gesztusaikban, hallod a hangjukban, még mindig fülelnek és kapaszkodnak a varázslatba, mert jobban szükségük van rá, mint valaha.
Mi köze mindehhez a rabszolgaságomhoz?
Kezdjük egy jellegzetes szituációval.
Év végi anya-üzemmód
Minden anya igyekszik ilyenkor elkerülni, hogy a karácsony projekt ne olyan esemény legyen, ami bekerül az év végi eszméletlen kellemetlen összegző naplóbejegyzésbe.
Ezt amúgy nem is olyan nehéz elérni.
Amikor felnőtt gyerekeid hazajönnek karácsonykor, minden (és néha a legkaotikusabb módon) megváltozik. A ház megtelik nyüzsgéssel, zajjal, nevetéssel, beszélgetéssel, és hát, egyenesen káosszal! Ha már az unokák is feltűnnek, teljesen új szintre emelik az energiát.
Az üres, csendes fészked élénken vibrálni kezd.
Te pedig visszacsúszva néhány szintet a frankó-anya játékban
már nem a szeretetre koncentrálsz, hanem az irányításra, a helyreigazításra vagy a túlzott szülői magatartásra. Tanácsokat kezdesz osztogatni egy AK47-ess sebességével és sorozattüzével, pedig senki sem kérdezett.
Feltámad hamvaiból az anya RABSZOLGASÁG.
DE mire vágynak a felnőtt gyerekek a karácsonyi asztal körül?
A kellemetlen igazság az, hogy a „fiatal felnőtt gyerekek” mindennapjai egy könyörtelen beosztáshalmazból áll.
Egyetemista gyerekekkel az élet a vizsgák, a tanulás, az iskola utáni sport és részmunkaidős állás körül forog.
Megspékelve a bizonytalanságok, a baráti drámák és a hangulatingadozások Bermuda-háromszögével.
Tehát mire van szükségük a karácsonyi szezonban?
Nagy betűs SZÜNETRE.
Arra, hogy elszakadjanak az élet állandó követelményeitől, amelyekkel nap mint nap szembesülnek. És mint anyukájuk, semmi más feladatom nem lenne, mint lehámozni a sztoikusan cipelt stresszrétegeket, hogy végre átélhessék fiatalságuk, fiatal felnőttkoruk gyermeki időkapszulába zárt varázsát.
Újra.
A karácsony pillanatát.
Az emlékeket.
Ez igaz akkor is, ha már családjuk van.
De legyünk őszinték, a karácsony egy halom alkalmazkodás
Ez az oka, hogy annyira nehéz.
Mindenki felnőtt, minden megváltozott és mindenki megszokta az új ritmust. Mégis eltérő elvárások, a változó családi dinamikák hozzák a kihívásokat. Felnőtté váltak, te pedig a saját életed éled. Valahogy mégis ki kéne hozni a legtöbbet ezekből az értékes látogatásokból.
Anélkül, hogy visszaesnénk a régi (néha egészségtelen) kapcsolati dinamikákba, mintákba.
A RABSZOLGASÁGBA.
A siker az időzítéssel és a „szerepcserék” nyílt kommunikációjával kezdődik. Főnök- barát, szülő-mentor. Dicsérendő, ha a hagyományokat igyekszünk adaptálni és a tökéletesség helyett a kapcsolat előtérbe helyezésére tesszük a hangsúlyt.
Sokak számára fájhatnak az ünnepek, becslések szerint minden negyedik szülő elidegenedett legalább egy felnőtt gyermekétől. Sok szülő egyszerűen csak arra az AHA-pillanatra vágyik: évek óta nem látták felnőtt gyermekeiket hazajönni karácsonyra.
Már a hazatérés ezért egy óriási ajándék.
A tinédzserednek, a fiatal felnőtt gyermekednek most jobban szüksége van a karácsony varázsára, mint valaha.
Örömök – a karácsony RÉGI varázsa
Újfajta kötelék:
A karácsony megszokott, mégis update-olt varázsa lehetőséget ad a felnőtt gyermekeknek arra, hogy újra kapcsolatba lépjenek önmaguk egy olyan részével, amelyet talán teljesen elveszítettek, már elengedtek.
„Mert felnőttem.”
A bennünk lévő kisgyerek sosem nő fel. Ez igaz az önismereti vonalon megélt gyógyulások útjára lépve is, de az emlékeink terén is.
Ez a gyermekkorunkkal és a családunkkal való újrakapcsolat-felvétel ideje lehet, a hagyományok ugyanis megszokott otthonérzetet adnak. Például a kedvenc klasszikus ünnepi filmjeiket nézed velük a tévében, miközben forró kakaót kortyolgatsz. Lehet, hogy soha nem ismerik be, de ezek a hagyományok életben tartják a karácsony varázsát.
Ez egy láthatatlan megerősödött kötelékek lehet.
Nosztalgia:
Amikor nosztalgikus emlékezések révén felidézitek a múltat, egy oxitocinban dús történetet indítotok el. A személyes (saját) és érzelmileg kötődést létrehozó emlékek hatása az agyban beindítják az oxitocin-szintézisét és a dopamintermelést, ezt pedig a kötődés, a megelégedés hormonjai.
Erősíti a köteléket.
Más a feeling. A légkör. Akár családi autóútra indulhattok az ünnepi fényekért, és felidézhetitek a szomszédos község dombtetejéről megejtett sötétedésig tartó szánkozós mókáit. Akár egy adag csokis sütit süthettek, a megszokott ízek és illatok (az illatközpontunk az emlékeink legősibb hordozója, az illatokra és szagokra emlékezünk a leginkább).
Mindezt barátként.
Közös élmények:
Az új emlékek közös megteremtése, még ha azok különböznek is a korábbiaktól, mindenki számára kiteljesítő élményhez vezethet. Főleg, ha anyaként túl gyakran érzed úgy, hogy elszakadsz a gyerektől, és versenyzel minden más „vonzó tényezővel”, ami az életében van. A barátaitól és az iskolától kezdve a mobiltelefonján át a részmunkaidős állásáig.
A karácsonyi szünet nemcsak lehetőséget ad arra, hogy újra kapcsolatba lépjünk a családunkkal,
hanem azt is, hogy lelassulhatunk, kialudhatjuk magunkat, semmit sem csinálhatunk, és eltölthetünk egy kis szükséges „énidőt” – külön-külön, de együtt is.
Kihívások – a karácsony ÚJ varázsa
Eltérő elvárások:
Mind a szülőknek, mind a felnőtt gyermekeknek lehetnek kimondatlan elvárásaik, általában eltérőek. Szinte mindig. Ez feszültséghez vezethet. A szülő-gyermek kapcsolat fejlődik; a dinamika a szülő-gyermek kapcsolatból két felnőtt közötti kapcsolattá változik.
Ez az időszak nem a spontán megjegyzések vagy szeszélyből fakadó tanácsok időszaka.
A gondolkodjunk, mielőtt megszólalunk egy új készségünk, ami fokozatosan fejlődik. Karácsonykor leginkább.
Múltbeli konfliktusok előtörése:
A hosszú együtt töltött idő néha előhozza a „már megint kezdik” típusú múltbeli konfliktusok témáit. Valahogy idővel mindig téma lesz az ünnepi asztalnál. A múlthoz való kapaszkodás nagy a kísértés, hogy megpróbáljunk időgépet építeni és visszamenni a múlt ünnepeihez, ragaszkodva minden „régi” aprósághoz.
Ha nincs zselés szaloncukor, kitör a tömeges lázadás.
De ez megakadályozhatja a családokat abban, hogy élvezzék a jelent, és alkalmazkodjanak az új helyzethez.
Tippek a harmonikus hazatéréshez
Állítsatok fel reális elvárásokat.
Az irreális elvárások amolyan karácsonyi Girincsek, az „örömtolvajok”, és az ünnepek alatt ezek gyorsan beosonhatnak a téli huzattal együtt az ajtón.
Ne írj forgatókönyvet arról, hogy hogyan kellene kinéznie a látogatásnak. Ha küzdesz az elvárásokkal és a csalódással, nem vagy egyedül! Engedd el a tökéletes vacsora, a tökéletes családi fotó vagy a tökéletes beszélgetés gondolatát. Tedd fontosabbá a minőségi időt a túlzsúfolt vagy „tökéletes” időbeosztás megteremtése helyett.
Ehelyett adj hálát, örülj annak, öleld magadhoz azt, ami van: a családot, a jelenlétet, a nevetést, a beszélgetéseket, sőt még az esti filmnézést is.
Ha abbahagyod a „tökéletes” hajszolását, elkezded észrevenni az „értékességet”.
Légy hajlandó alkalmazkodni a hagyományokhoz, vagy újakat létrehozni. Nem baj, ha minden év másképp néz ki.
Ugyanazt a tiszteletet tanúsítsd irántuk, mint egy barátod iránt, aki csak vendégségbe jött. Kérdezd meg, mik a terveik, szeretnének-e egyedül lenni. És ha unokák is jönnek a látogatásra, ne feledd, hogy a felnőtt gyermekeid a szülők. Hagyd, hogy ők vezessék a rutinokat és a határokat.
Amikor az elvárások és a feltételezések nincsenek világosan megfogalmazva, félreértések és konfliktusok merülhetnek fel. Ezért gyakorold az aktív hallgatást. Amikor megszakítás nélkül öntheti ki az érzéseit, és ahelyett, hogy zsigerből tüzelnél, csak átgondoltan válaszolsz. Amikor felnőtt gyermekeid megnyílnak az életükről, állj ellen a késztetésnek, hogy tanácsot adj (tudom, nehéz!).
Asszertív kommunikáció.
Hiba csúszik a menetrendben?
Vedd lazán!
Egy jól időzített kuncogás hangosabban üzeni: „Együtt vagyunk ebben”, mint bármilyen színi megjátszás, előadás.
A hálára koncentrálj!
Ahelyett, hogy a távozásuk után a következő csend időszakára koncentrálnál, ünnepeld meg, amit megosztottatok egymással, és esetleg tervezz valami különlegeset magadnak utána. Könnyű azt kívánni, bárcsak több idő lett volna, bárcsak tovább maradtak volna, vagy azt kívánni, bárcsak minden olyan lenne, mint régen. De a hála mindent megváltoztat.
A hálás szív a káoszt elégedettséggé változtatja.
Ez az örömforrás pedig ragályos.
Tartsd szem előtt a nagy képet.
A szeretet nem a közelségen vagy a tökéletességen múlik. Telefonhívásokon, gesztusokon, FaceTime-mosolyokban és a gyermekeiddel és jövőjükkel kapcsolatos csendes reményekben.
Minden karácsonyi családi történet egy kicsit másképp néz ki, és ez így van rendjén.
Az „Üres Fészek Magazin” tökéletes társ ebben az életszakaszban.
Ha vendéged vagyok egy kávéra és egy sütire, az összes privát tartalmat eléred. Ha csupán az ingyenes tartalmakat olvasnád, akkor is várlak nagy-nagy szeretettel a Substack oldalamon!
https://drjamboreszter.substack.com/
Íme a link, amire csak akkor kattintasz, ha elég bátor vagy “máshogy” csinálni. Ahhoz pedig kell egy kis vagányság. De szerintem az megvan benned.
Te mit teszel azért, hogy megőrizd a békét és a legtöbbet hozd ki az idődből, amikor hazajönnek a felnőtt gyerekeid? Szívesen megtudnám! Oszd meg a gondolataidat a hozzászólásokban – a Facebook zárt csoportomban.