Beléptem abba a bizonyos B zónába. Nőként már én is egy szülő vagyok a B oldalon. De rájöttem, hogy a családi asztalnál velem szembeülő is épp így van ezzel. Upsz. Róla megfeledkeztem?
Shrek azt mondaná erre az élethelyzetre, hogy olyan, mint a hagyma. Több rétege van. DE mit kezdenek ezekkel a rétegekkel az apák? Ők hogyan tapasztalják meg az érzelmek összetett keverékét? Amikor eléri őket a lelkiismeretfurdi, hogy a gyerek felnőtt, ők pedig ez idő alatt csak dolgoztak. Amikor a gyerek ugyan bumerángként még hazalátogat, de apa Mr. Pénztárca lett. Erről a férfiak nem beszélnek eleget.
Megittam két kávét is ma.
De ez sem segített feldolgozni, amit láttam.
Egy “cikk” okán körbeszimatoltam, hogy mit gondolnak most az apák az ÜRES FÉSZEK SZINDRÓMA jelenségről.
Miközben olvastam, kerekedett a szemem és egyből az jutott eszembe, amit a témában példakép szakértőktől még korábban olvastam és hallottam:
“Nem az a kérdés, hogy lehet-e az üres fészek szindrómát így vagy úgy is kezelni, hanem az, hogy akarod-e így kezelni.”
Attól, hogy valami tendencia, nem kötelező követni.
Mire gondolok?
Tudomást sem venni róla, úgy élni tovább, mintha mi sem történt volna. Túlságosan teret adni az ilyenkor feltörekvő lelkifurdalásnak és „ebből elegem van” érzésnek. Úgy gondolkodni róla, hogy majd automatikusan úgyis kialakul minden.
Amikor az apákra a lelkifurdalás csapja rá az ajtót
Egyes férfiak – gyakran a felvilágosul felségük révén – tudják, hogy ebben az időszakban tervezgetniük kellene, hogy több időt töltsenek a feleségükkel, esetleg keressenek valami új hobbit, ha csak nem találtak már meg az új sportautójukat és a „valaki mássá lenni” képének vonzalmát.
Erről szól az üres fészek.
Papíron.
Majd amikor elképzelik az otthonukat, a folyton ide-oda csapkodott ajtók, a kamasznevetések, az ostoba civakodások és az emeletről lekiabált késő délutáni kérdések (Mi lesz a vacsi? Kimostad a pulcsim?) nélkül, ledermednek.
Feltörnek az emlékek.
Amikor csak egy gyors 5 perces zuhanyra vágysz, de hallod, ahogy a gyerekeid veszekednek/verekednek, vadulnak vagy olyan dolgokba keverednek, amibe nem kéne, hirtelen hiányozni kezd. Vagy ez a kedvencem, amikor a tinédzsered, aki még nem egészen felnőtt, de úgy tűnik, hogy elég nagy már, elkezd visszabeszélni neked. Egy rossz pillanatban vitatkozni és konfrontálódni kezd a legapróbb dolgokkal kapcsolatban is, de ma már nincs erőd megvívni a csatát.
Amikor a gyerekek még kicsik és minden pillanatban szükségük van az apjukra, ők rendszerint vagy dolgoznak, vagy arra a fajta csendre vágynak, amit most megtapasztalnak.
Most mégsem élvezik.
Sőt, lelkiismeretfurdalásuk van, hogy kimaradtak valamiből.
Egy közös tévéműsor, valami ostoba vicces jelenet, amitől együtt nevettek, ezt csak még maróan fájdalmassá teszi.
Amíg ez a magányos, lélekgyötrő gondolat az elmétől a szívig jut, valóssá teszi a helyzetet:
tényleg nincsenek itt.
Közben ezek az apák úgy érzik, ők is abba az embertípusba tartoznak, aki teljes mértékben letette a szülői felelősségét, a kötelezettségeit, és elhanyagolta gyermeke(i) érzelmi, szociális, mentális, fizikai jóllétét.
Egy dologra volt jó: az anyagi jólét biztosításban.
A szórványos szülő akkor is pénztárcának volt csak jó, és ez ma sem változott. Amikor a gyerekek hazajönnek, rendszerint a színes Deákokért jönnek haza.
Majd újra eltűnnek hosszabb időre.
Fájdalmas érzés: felnőtt gyerekek apjának lenni
Számos szakember a nők által érzett hiányérzetet a „gondnoki szerepük” észlelt csökkenésével köti össze.
DE mi a helyzet a férfiaknál?
Bontsuk le a „üres fészek és apa” perspektíváját!
A fájdalomhoz jár még valami – valami fájdalomcsillapító.
Egyrészről a gyermekeket el nem hagyó apák sosem döntöttek úgy, hogy lemondanak a felelősségről, a gyermekeivel szembeni szülői kötelezettségekről, azért, hogy önálló életstílust éljenek.
Ami ma nagy divat.
Miközben a család jólétéért küzdöttek, akkor sem önmaguk érdekelte őket. A családért dolgoztak, így nyilvánították ki a szeretetüket.
Csupán csak a rá kiosztott szerep különbözött az anyákétól, de a szerepek jelentőségében nincs különbség. Azon dolgozott, hogy a gyerekei biztonságban legyenek, és boldogok lehessenek. Ha minden jól ment, akkor épp most is így élnek és ezt jó látni a gyermekeken.
Nos, most, hogy ezt tisztáztuk, máris kevésbé megy el az eszünk a depressziótól.
Milyen tünetek lehetnek úrrá az apákon az üres fészekben?
Kívülről közömbösnek tűnhetnek, és gyakran könnyed viccekkel üthetik el a szituációk fájdalmas mivoltát – de ne tévesszen meg a látszat, ez csak terelés, hogy a szívükben lassan növekvő rettegést féken tartsák.
Az erős néma típusok csendben szenvednek.
Az erős és hallgatag férfiak képe amúgy is példaértékű egyes férfiak körében, akik méltó módon viselik el a helyzeteket. Ez a fajta férfitípus ritkán kér segítséget.
Sok férfi szenved egyedül csendben, mert azt hiszi, hogy a szenvedés beismerése gyengíti őket. Talán ezért is születik kevés cikk a férfiakról az üres szindróma kérdéskörében.
Általában nem szeretnek beszélni a problémáikról, és nem éreznek erős késztetést rá, hogy a csendet kitöltsék. Mire az üres fészek kellős közepére kerülnek, már a kétségbeesés nyomasztó depresszív rockkoncertjén tombolnak. Üvöltve a Üres Fészek nevű számot.
A logika szerint a férfiak kevésbé lehetnek érzékenyek az üres fészek szindrómára, hiszen mindig is az elsődleges szerepük a „szolgáltató”, „kiszolgáló”, „apabank” volt. Amely akkor sem változik, amikor egy gyermek kirepül.
A valóság viszont az, hogy ma a munka ugyan fontos a férfiak életében, de nem ez a legfontosabb. Az egyéb munkálatokban kivett szerepük ugyanúgy hiányzik a számukra, mint a nőknél.
Egy 2019-es New York Times cikk szerint a férfiak gyermekeikkel töltött óráinak a száma megháromszorozódott 1965 óta. A férfiak ma minden korábbinál nagyobb mértékben vállalnak részt gyermekeik életében.
Ez is lehet az oka annak, hogy manapság egyre több férfi szenved üres fészek szindrómában, amikor gyermekeik elhagyják otthonukat.
Megérzik a veszteséget.
A depresszió azon dolgok egyike, amelyeket nehéz számszerűsíteni, és számos formában megnyilvánulhat náluk is.
1. Az apák tehetetlennek érzik magukat, a helyzetet pedig kilátástalannak.
2. Beveszik a lesz@arom tablettát a napi tevékenységek kapcsán is.
3. Étvágytalanok lesznek, hirtelen fogynak vagy épp meghíznak.
4. Rosszul alszanak.
5. Érzelmileg dühösek, ingerlékenyek, harapósak lehetnek.
6. Rájuk nem jellemző, meggondolatlan dolgokat tesznek.
7. Akár fizikálisan, és lelkileg is fájdalmat éreznek: lelkiismeret-furdalásuk eluralkodik rajtuk.
Mindez apály és dagály ritmusában érkezhet.
Valószínűleg az ölelés, amit adnak a gyereknek a búcsúnál, nos az is tovább tart, mint tervezték. Ha pedig futni mennek, lehet, hogy csak a McDonald’s-ig jutnak egy csokis jégkásáért.
A szívünkben ilyenkor kábultak vagyunk.
De ezeket az érzéseket félre kell tolni, mert a gyerekeknek még szükségük van az apjukra.
Mentorként, szurkolóként, rajongóként.
Hiszen itt az ideje, hogy egyénileg fejlődjön, felfedezze önmagát és tanuljon, még függetlenebbé váljon, mint amilyen volt.
Mihez kezdhetsz apaként az üres fészekben?
Csinálj valamit, amit szeretsz, hogy elvonja a gondolataidat!
Kezdetben hihetetlenül fájdalmas lehet olyan tevékenységekkel foglalkozni, amelyeket fiad/lányod és te élveztetek korábban. Ugyanis ahelyett, hogy jobban éreznéd magad, mintha csak azt hangsúlyoznák, hogy elment, és lassan minden évben egyre kevesebbet fogod látni.
De belekezdhetsz új hobbikba. Új baráti kapcsolatokkal tarkítva. Szintén „zenésztársakkal”, akikkel meg tudod osztani az érzéseidet, „pasis módon”. Egyszerűen, pragmatikusan, nem csacsogva, ahogy szerinted a nők teszik. Nagyszerű forrás a megkínzott lelked megnyugtatására.
Sok szülő érzi úgy, hogy amikor a gyerekek kirepülnek, egy korszak lezárul és vele együtt mintha az ő élete is üressé válna. Pedig az élet nem áll meg, csak új irányt vesz.
Most végre időt és energiát fordíthatsz arra, amit igazán szeretsz. Lehet, hogy új hobbiba kezdesz, tanulsz valami újat, utazol, vagy egyszerűen csak megengeded magadnak, hogy élvezd a nyugodtabb mindennapokat.
Vállalkozást indítani? Ez is lehet opció. A komfortzónád elhagyása ijesztő lehet, de gyakran ott kezdődik az igazi növekedés.
Végre nekiláthatsz az otthon átszabásának
Jön a fúrógép, és az új kerti masina.
A gyermeked élete megy tovább, és ezzel párhuzamosan a tiéd is. Nem vesztettél el semmit – épp ellenkezőleg: lehetőséget kaptál arra, hogy újra felfedezd magad és azt, mi tesz boldoggá.
Te milyen új dolgokba kezdenél, hogy több időd van magadra? Végre átalakítod a garázst egy férfi szentéllyé? Ahol akár együtt nézhetitek a vb-t, ha hazajön a hétvégére?
Találd meg a módját, hogy élvezd az új szerepet: apából mentor
Nincs rám szüksége…” – de van. Csak máshogyan.
Szülőként megtettél mindent, amit lehetett: támogattad, nevelted, szeretted. Most pedig eljött az idő, hogy hátralépj egyet, és figyeld, hogyan bontakozik ki a saját élete.
Nem azért ment el, mert nem szeret.
Nem azért, mert elrontottál valamit.
Nem azért, mert már nincs rád szüksége.
De van. Csak most mentorként, szurkolóként vagy jelen.
Ne vedd személyesnek, ha kevesebbet beszélget veled. Mutasd ki, hogy mindig ott vagy neki, de ne erőltesd.
Biztos vagyok benne, hogy lesznek olyan eseteid, amikor visszakerülsz az érzéseid mélyére. Lehet, hogy egy ünnep lesz az, amit nem tudsz családi körben megtartani, vagy egy családi esemény. Ezek érzelmileg csak pillanatnyi villámcsapások lesznek.
Mert megtanulod kezelni a felnőtt gyereked függetlenségét és az életében betöltött újfajta szerepedet. És ez rendben van.
Minden apa és anya átesik ezen, nem mi vagyunk az elsők, sem az utolsók.
Látni, ahogy megtalálja a helyét a világban, ahogy küzd, fejlődik, döntéseket hoz – ez nem veszteség, hanem kiváltság. A legnagyobb eredményed nem az, hogy mindig ott vagy mellette, hanem az, hogy olyan alapokat adtál neki, amire önállóan is építhet.
Helyezd át a fókuszt a hiányérzetről a büszkeségre. Az apai büszkeségre!
Olvass még a témában az „Üres Fészek Magazinban„. Ha vendéged vagyok egy kávéra és egy sütire, az összes privát tartalmat eléred egy teljes hónapon át. Ha csupán az ingyenes tartalmakat olvasnád, akkor is várlak nagy-nagy szeretettel a Substack oldalamon!
https://drjamboreszter.substack.com/